Bodor Aladár: Lehel kürtje

Lehel vezérnek kürtje a lelkem,

Tört öblén alusznak pogány dalok,

Ős-tűzimádó nagyszerű dallam

Megcsorbúlt, meghasadt kürtje vagyok.

Bűnét nem bánó pogány ajakrúl

Szállott belém a végső lehellet.

Kevély Lehelnek vérbosszú-vágya

Zöngette bennem a rezgő lelket.

Sápadt magyar faj zsong ma körültem.

Próbát tesz: fölvesz halvány ajkára.

- Keresztet csókol s hazug az ajka –

Csak nem kél lelkem viszhangja rája.

A magyar lelket siratom, ki hajdan

Dalát kevélyen, riadón dalolta.

- Ma meghasonlott, elnyomott lelkek.

Fojtott keserve a magyar nóta.