Farkas András: Hazavárnak

El kell indulni! Menni innen,

Napfényben fürdô vizek és földek

Felé, ahol viruló lányok,

Virágos fák, rétek üdvözölnek.

Elmenni innen! A fészekbôl

Továbbrepülni át, túl a gáton,

Ahol több lesz a reménykedés,

Ahol lesz egy kincsem: szabadságom!

Százszor el, de százszor vissza is,

Mert itt él életének alkonyán

Egy szent, akit én forrón szeretek:

Csontos kezû, szelíd Édesanyám.

El, – el innen, mert ûz a vérem,

De utoljára jussak el ide.

S bár a költônek a világon

Sehol nem marad soha senkije,

Itt a sírok is melegebbek,

Mint bárhol másutt a tavasz, a nyár.

S amiért érdemes még élni:

Anyám és halott Apám – hazavár