Felszeghy Dezső: Tudom

Tudom: lassan elhal reményem,

Lankad a vágy s érzés vele;

Mint a hogy hideg őszi szélben

Lehull a fának levele.

De hiszem: feltámadunk újra,

Nem föd örökre sírhalom;

Új életnek kezdődik útja:

Egy szebb, ragyogóbb csillagon.

Csak meg lesz-e ott az az álom,

Mely itt a földön ringatott?

Mindazt a vágyat föltalálom,

Amiket szívem itt hagyott?

Lesznek-e kéjes hevülések,

A lánynak meleg csókja még?

Vagy hidegek a csillaglángok,

S múltat nem ismer el az ég.

Oh, nem! A lélek halhatatlan,

S a szív, a lélek jobb fele;

Mi jó volt itt lenn angyalomban:

Fenn is jónak kell lennie!