Kölcsey Ferenc: Költő
Költő (Magyar)A költőnek lángkeblében Kínos, édes érzelemmel Mely derűlet s alkony vív! Mondjátok meg, ó, mi az, Ami búban és örömben, Kedv s keserv pillantatában Itt benn habzik, itt benn küzd, S mély titoknak fátyolában Mennyet s poklot rejtve sző?
Nékem is pirúlt az élet, Mint tavasznak hajnala, S milliom szín pompájában Fennragyogva szállt felém. És feküdtem szép ölén, Szívtam kelyhe balzsamát, S mért hogy a legédesebb csöpp Fájdalommal elvegyűlve Forra végig ajkamon?
Röppenj, röppenj, szűk Jelenlét! Keskeny nékem e határ; Múlt s Jövő tekintetemnek Messze, messze, messze int. Ismeretlen, szent Haza! Hol vagy, ah, rendelve nékem? Nyugtalan szív merre vágysz?
1826.
|
Kérjen fordítást! |