Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szabó Lőrinc: A földgömb

Szabó Lőrinc portréja

A földgömb (Magyar)

A kisfiam a földgömböt pofozza.
     Forog a Föld!
– Jól van, kis Lóci, – mondom. – A fejét! Csak
     rajta, püföld!

Tekerd ki azt a kopasz koponyáját,
     csak verd vigan!
Minden fordulat egy nap a jövőbe,
     üsd, vágd, fiam! –

És táncol a Föld a gyerek kezében:
     egy perc alatt
százszor felkél s lenyugszik menekűlve
     rajta a nap,

és nem tudom, mire jó ez a játék,
     de jólesik
Lócit nézni, ki mint a végzet, osztja
     pofonait:

jólesik nézni, mintha bosszut állnék
     most mindazért,
ami gyalázat s kín ezen az őrült
     csillagon ért.

S forog a Föld és száll az emberöltő,
     már mind halott,
aki ma él, és kergetjük vadúl az
     uj századot,

kurjongatva kergeti Lóci, én meg
     keserüen:
nem én játszom vele, hanem a szörnyű
     játék velem,

ő játszik velem, a Föld, és dühömre
     rá se figyel:
marad a régi börtön, ahol élni
     és halni kell.

Tudom, mi vagy, vén börtön! Egy keringő
     dervis feje,
ki megálmodta az életet és meg-
     őrült bele,

egy ős varázslóé, ki lenyakazta
     saját magát:
forgó feje kirepült az időbe
     s lett a világ.

Baltát rá, verd szét! – szorít most ökölbe
     egy gondolat,
de tehetetlen kínom, józanodva,
     csak elapad,

és csak nézem, nézem, hogy jár a dervis
     átkos feje:
nem lehet jó ez az ördögmotolla
     őneki se!…

A kisfiam a földgömböt pofozza.
     Forog a Föld.
– Vigyázz, csak papír, – mondom, – és ragaszték,
     össze ne törd! –

és ledőlök a diványra. De jó, hogy
     már este van!
Lóci elúnja magát. Kimegy. Én is
     únom magam,

s csönd van és béke, és ahogy lehúnyom
     nehéz szemem
és mozdulatlan álmodozva fekszem
     a semmiben,

látom: egy fej forog le a magasból,
     lebeg, leszáll,
egy fáradt fej, – érzi, mennyire szánom,
     s lassan megáll.



FeltöltőVáradi József
Az idézet forrásahttp://krk.szabolorinc.hu/08/24.htm

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap