Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nyitólap

Az irodalmi utazás megkezdéséhez kattintson a MÁTRIXra!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
                           
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Kedves Felhasználóink!

A Magyarul Bábelben 2024. február 5-től egy időre bezárja kapuit, a továbbiakban az oldalra új művet vagy szerzőt nem lehet feltölteni. A weboldal mostantól archívumként üzemel.

Köszönjük az eddigi lelkes feltöltéseket, böngésszék az oldalunkat továbbra is.

Üdvözlettel

A Magyarul Bábelben csapata

Szeptember végén (Magyar)

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

[…]

Herbstwende (Német)

Noch blühen die Blumen im Tal und im Garten,
Noch grünet die Espe vor unserem Tor,
Doch siehst du den Winter dort lauern und warten?
Schon schimmert der Schnee von den Bergen hervor.
Noch leuchtet der Lenz meinen flammenden Jahren,
Der Sommer im Herzen noch glüht er und glaubt,
Doch siehe, schon mengt sich der Herbst meinen Haaren,

[…]

Ars poetica (Lengyel)

Zawsze tęskniłem do formy bardziej pojemnej,
która nie byłaby zanadto poezją ani zanadto prozą
i pozwoliłaby się porozumieć nie narażając nikogo,
autora ni czytelnika, na męki wyższego rzędu.

W samej istocie poezji jest coś nieprzystojnego:
powstaje z nas rzecz, o której nie wie

[…]

Ars poetica (Magyar)

Mindig tágas, laza formákra vágytam,
ne legyen túl költészet, se túl próza,
a megértést szolgálja, senkit se téve ki,
se szerzőt, se olvasót, fennköltebb gyötrelemnek.

A költészet mélyén ott a szégyen:
fakad valami belőlünk, s nem tudtuk, hogy bennünk honol,
pislogunk, mintha tigris ugrott volna ki jobbkezünkből
s megállna fényben, farkával csapkodva oldalát.

[…]

Pradávna (Szlovák)

1
Som Alfa.
V pradávnych smútkoch sa kúpe moje telo, zranené hviezdy odchádzajú,
spánok len posledným článkom prsta pohladká mop tvár;
obrazy bez myšlienok, myšlienky bez obrazov. BOLÍŠ.
Som matka matky. Som dcéra dcéry. Spomienka na spomienku, o ktorej nevieme.

2

[…]

Ősidők (Magyar)

1
Alfa vagyok.
Testem ősi
szomorúságban fürdőzik,
tovatűnnek
a megsebzett csillagok,
az álom csak
ujjhegyével simogatja
arcomat,
gondolattalan képek,
képtelen gondolatok.
FÁJSZ.
 
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::