Kukorelly Endre: O bolo (A torta in Portuguese)
|
A torta (Hungarian)A harmadik emeleten lakom. Ha kinyitom az ablakot, bejön az égbolt, és valamennyi csillag megjelenik. Valamennyi esélyes kicsi csillag. Van olyan, akit ez nem érdekel. Ő igazából csak tíz deka szalámit szeretne megenni. Csak tíz dekát kér, tíz dekával, egyszerre legalább tíz deka szalámit, de kenyér nélkül annyit, minden nélkül, csak úgy, tisztán. Az nem jelentéktelen. Bár nem is sok. A konyhába ül le enni. Mert túl fáradt. Ott ülne, az asztalt nézné, állandóan egy pontra bámulna csak, és égne a szeme a fáradtságtól. Fordítva lenne a feje. Fordítva nézne ki. Vagy megszökne inkább valami gépezetben. Egy tortába beépítve. Egyszer látott ilyet egy filmben. Bekapcsolták a habot. Bekapcsolt a habverő, elborította a hab azt a színészt. De kiásták, kis ijedtség volt, semmi vész, kilapátolták a tortából. Gyorsan kilapátolták, közben még jól tele is ehette magát habbal. Amennyi csak belefért. Abból pedig sok beleférne. Nyugodtan leehetne mindent. Nyugodtan lehetne minden. De nincs ilyen, ilyesmi nincs is, csak kitaláltam. Nem volt egyébként olyan nagyon könnyű. Úgy hiszi ő is, hogy nem.
|
O bolo (Portuguese)Moro no terceiro andar. Se abro a janela, entra o céu. E todas as estrelas aparecem. Podem aparecer todas as pequenas estrelas. Mas há gente a quem isso não interessa. A verdade é que ele só queria comer cem gramas de salame. Só queria cem gramas. Cem gramas. Para já, queria pelo menos cem gramas de salame. Mas todo sem pão. Sem nada, apenas assim, e pronto. E já não é pouco. Mas também não é muito. Poderia sentar-se na cozinha. Estava muito cansado. Ali estava. Olha para a mesa. Detém-se então a fitar um ponto. E arderiam os olhos de cansaço. E teria a cabeça ao contrário. Olharia às avessas. Poderiam mandá-lo à fava. Ou então fugiria numa modesta máquina. Montado num bolo. De repente ligam as natas, a batedeira, que bate as natas, e ele sente-se como se estivesse fechado, como se as natas o cobrissem todo. Porque cresceram de mais. Depois viriam escavar, era apenas um pequeno susto, de nada, sem problema. Extraíram-no do bolo. Extraíram-no logo, entretanto pudera empanturrar-se de natas. O mais que podia. E podia muito. Tinha podido sujar-se todo. Tudo poderia acontecer. Mas não pode ser. Céu, cintilaçõ es, muito, até de mais, não pode ser. Ou foi só uma invenção. Acho que não é assim tão fácil. Ele também acha que não.
|