Droste-Hülshoff, Anette von: Kinderspiel
Kinderspiel (Német)Wie sind meine Finger so grün, Blumen hab’ ich zerrissen; Sie wollten für mich blühn, Und haben sterben müssen. Sie neigten sich in mein Angesicht Wie fromme, schüchterne Lider, Ich war in Gedanken, ich achtet’s nicht Und bog sie zu mir nieder, Zerriss die lieben Glieder In sorgenlosem Mut. Da floss ihr grünes Blut Um meine Finger nieder; Sie klagten nicht, sie weinten nicht, Sie starben ohne Laut, Nur dunkel ward ihr Angesicht, Wie wenn der Himmel graut. Sie konnten’s mir nicht ersparen, Sonst hätten sie es getan; Wo bin ich hingefahren Zu trübem Sinneswahn? O töricht Kinderspiel, O schuldlos Blutvergießen! Gleicht’s auch dem Leben viel, Lasst mich die Augen schließen, Denn was geschehn ist, ist geschehn, Und wer kann für die Zukunft stehn?
|
Gyerekjáték (Magyar)Mily zöldek az ujjaim, pár szál virágot téptem: halálba hulltak ím, kik élni vágytak értem. Félénk és szűzi pillaként lágyan arcomba verődtek, elmerengve nem ügyeltem én, magamhoz húztam őket, s a gyenge-lenge főket letörtem gondtalan. Vérük kifolyt alant, és minden ujjam zöld lett. Nem sírtak ők, nem nyögtek ők, meghaltak szótlanul, csak arcuk lett sötét előbb, mint mikor alkonyul. Ha meg tudtam volna kímélni, bizonnyal megteszik: kezdek magamtól félni: kábán mit tettem itt? Ó, balga gyermekjáték, vérontás, bűntelenül! Az élet nem megy másképp, szemembe félelem ül, mert ami megtörtént, megtörtént, és a jövő sötét örvény.
|