Eichendorff, Joseph von: Die Nachtblume
Die Nachtblume (Német)Nacht ist wie ein stilles Meer, Lust und Leid und Liebesklagen Kommen so verworren her In dem linden Wellenschlagen.
Wünsche wie die Wolken sind, Schiffen durch die stillen Räume, Wer erkennt im lauen Wind, Ob′s Gedanken oder Träume? -
Schließ ich nun auch Herz und Mund, Die so gern den Sternen klagen: Leise doch im Herzensgrund Bleibt das linde Wellenschlagen.
|
Az éj (Magyar)Tenger az éj, megenyhül, sóhaj, kacaj, forró jajok örvényein keresztül futnak felénk a langy habok.
A vágy, mint a felhők fenn, hajók a néma ég alatt. Ki tudja, a szellőben álom-e mind, vagy gondolat? –
Zárom hát szívem s ajkam, csillagok, már nem jajgatok, csak a szív mélyén, halkan vernek tovább a langy habok.
|