Rilke, Rainer Maria: A fogoly 2. [Képzeld, mi most eget s szelet jelent…] (Der Gefangene Magyar nyelven)

Denk dir, das was jetzt Himmel ist und Wind,

Luft deinem Mund und deinem Auge Helle,

das würde Stein bis um die kleine Stelle

an der dein Herz und deine Hände sind.

Und was jetzt in dir morgen heißt und dann

und: späterhin und nächstes Jahr und weiter -

das würde wund in dir und voller Eiter

und schwäre nur und bräche nicht mehr an.

Und das was war, das wäre irre und

raste in dir herum, den lieben Mund

der niemals lachte, schäumend von Gelächter.

Und das was Gott war, wäre nur dein Wächter

und stopfte boshaft in das letzte Loch

ein schmutziges Auge. Und du lebtest doch.

Képzeld, mi most eget s szelet jelent,

levegőt ad szádnak és szemednek fényt,

az kővé válik, s csak egy helyre nem ér,

hol szíved helye van, és a kezed.

És ami benned a holnap lenne

és: távolabbi jövőben merre menj -

sebes lenne tebenned és csupa genny,

s nem indulna be, csak levedzene.

És ami volt, az észveszejtő, és

Őrült táncot tapasztal a szájrés,

mely sosem vígadt - most habzó kacajtól.

És az, mi Isten volt, csak őrt áll, sarcol,

s mocskos szemmel néz rád, csak hogy féljél,

az utolsó lyukon. És mégis élnél.

Az „Új Versek”-ből (1907)