Crashaw, Richard: A lángoló szív (részlet) (The flaming heart (detail) Magyar nyelven)
The flaming heart (detail) (Angol)O Heart! the æquall poise of love’s both parts Bigge alike with wound and darts. Live in these conquering leaves; live all the same; And walk through all tongues one triumphant Flame. Live here, great Heart; and love and dy and kill; And bleed and wound; and yeild and conquer still. Let this immortall life wherere it comes Walk in a crowd of loves and Martyrdomes Let mystick Deaths wait on’t; and wise soules be The love-slain wittnesses of this life of thee. O sweet incendiary! shew here thy art, Upon this carcasse of a hard, cold, hart, Let all thy scatter’d shafts of light, that play Among the leaves of thy larg Books of day, Combin’d against this Brest at once break in And take away from me my self and sin, This gratious Robbery shall thy bounty be; And my best fortunes such fair spoiles of me. O thou undanted daughter of desires! By all thy dowr of Lights and Fires; By all the eagle in thee, all the dove; By all thy lives and deaths of love; By thy larg draughts of intellectuall day, And by thy thirsts of love more large then they; By all thy brim-fill’d Bowles of feirce desire By thy last Morning’s draught of liquid fire; By the full kingdome of that finall kisse That seiz’d thy parting Soul, and seal’d thee his; By all the heav’ns thou hast in him (Fair sister of the Seraphim!) By all of Him we have in Thee; Leave nothing of my Self in me. Let me so read thy life, that I Unto all life of mine may dy.
|
A lángoló szív (részlet) (Magyar)Ó, szív! Szeretet nyugvó mérlege, egyensúlyban sok dárdája, sebe. Élj e győztes levelek közt; csak élj; s az egy dicső LÁNG rózsáján ne félj, itt élj, nagy SZÍV; és ölj, halj és szeress; s hódíts, bár hódolsz; s vérezz és sebezz. Hadd járja az élet, a halhatatlan, mit szeretet s MÁRTÍRSÁG véd csapatban. Szolgálják titkos HALÁLOK; és szerelembe pusztult bölcs lelkek mondják meg, ki vagy a Mutasd, mit tudsz, édes gyujtogató! E kemény, jégszív holttest erre jó. Gyűjtsd sugaraid, melyek ott keringnek lapjai közt roppant nap-könyveidnek, e KEBEL ellen együtt rontsanak, bűneimtől s énemtől fosszanak, bőséges szabad Rablásod igérem; ó, mily szép hadizsákmány lett belőlem! Vágyak elszánt leánya! kinek FÉNY s TŰZ dús hozománya; s galamb él benned és sasmadár; és léted szerelmi halál; te, értelem napjából kortyoló, szeretetet még jobban szomjazó; kit mind a hő Vágy csordultig telít, s folyékony Tűzből hörpölsz reggelit; úrnője ama végső csók honának, mely, tűnő Lelket, pecsétel magának; s általa egy mennyet mondhatsz honodnak, (te, szép nővére ANGYALOKNAK!); te, kiben ŐT tudjuk EGÉSZEN, kérlek, végképp pusztítsd el ÉNEM! Hadd olvassam úgy létedet, hogy életemnek holt legyek.
|