The Layers (Angol)
I have walked through many lives, some of them my own, and I am not who I was, though some principle of being abides, from which I struggle not to stray. When I look behind, as I am compelled to look before I can gather strength to proceed on my journey, I see the milestones dwindling toward the horizon and the slow fires trailing from the abandoned camp-sites, over which scavenger angels wheel on heavy wings. Oh, I have made myself a tribe out of my true affections, and my tribe is scattered! How shall the heart be reconciled to its feast of losses? In a rising wind the manic dust of my friends, those who fell along the way, bitterly stings my face. Yet I turn, I turn, exulting somewhat, with my will intact to go wherever I need to go, and every stone on the road precious to me. In my darkest night, when the moon was covered and I roamed through wreckage, a nimbus-clouded voice directed me: "Live in the layers, not on the litter." Though I lack the art to decipher it, no doubt the next chapter in my book of transformations is already written. I am not done with my changes. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poetryfoundation.org |
|
A rétegek (Magyar)
Sok életen keresztülsétáltam amiknek egyike a sajátom volt, és nem vagyok az aki voltam, bár a lét valamilyen elvét elfogadom, s próbálok ettől nem messze kerülni. Amikor visszanézek, ahogy néhányszor érzem, kell ez, hogy utamat folytathassam, látom a mérföldköveket dülöngélni a láthatár felé, és lassú tüzek követik a kiüresedett sátorhelyek felől, ami fölött dögevő angyalok szállnak nehéz szárnyakon. Ó, egy törzset gyüjtöttem magamnak igazi érzéseimből, s törzsem szétszéledt! Hogyan kéne a szívnek kibékülnie a lakományi vesztességgel? Az erősödő szélben, barátaim levert pora, akik elhulltak az út mentén, keserűen csípi az arcom. Mégis csak topogok, topogok, valamelyest örömmel telve, az akaratom érintetlen, menni, akárhova is kell mennem, és minden kő az úton értékes számomra. A legsötétebb éjemen, amikor a hold el volt takarva és én a roncsokban kószáltam, egy dicsfény-színű hang vezetett: "Élj a rétegekben ne a szemeteken." Bár nincs tehetségem hogy ezt lefordítsam, kétségtelen, hogy a következő fejezet könyvemben az átváltozásokról már megíródott. Még nem fejeztem be a változást.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.litera.hu |
|