Merrill, James: Angyal (Angel Magyar nyelven)
Angel (Angol)Above my desk, whirring and self-important (Though not much larger than a hummingbird) In finely woven robes, school of Van Eyck, Hovers an evidently angelic visitor. He points one index finger out the window As winter snatching to its heart, To crystal vacancy, the misty Exhalations of houses and of people running home From the cold sun pounding on the sea; While with the other hand He indicates the piano Where the Sarabande No. 1 lies open At a passage I shall never master But which has already, and effortlessly, mastered me. He drops his jaw as if to say, or sing, "Between the world God made And this music of Satie, Each glimpsed through veils, but whole, Radiant and willed, Demanding praise, demanding surrender, How can you sit there with your notebook? What do you think you are doing?" However he says nothing – wisely: I could mention Flaws in God's world, or Satie's; and for that matter How did he come by his taste for Satie? Half to tease him, I turn back to my page, Its phrases thus far clotted, unconnected. The tiny angel shakes his head. There is no smile on his round, hairless face. He does not want even these few lines written.
|
Angyal (Magyar)Asztalom felett, öntelten donogva (Bár alig nagyobb egy kolibrinél) Finom kelmében, Van Eyck iskolája, Egy nyilván angyali vendég lebeg. Egy keze kimutat az ablakon A télre, a tél szíve után kap, A kristály űr után, a házak és a' Tengerre bukó hideg nap elől Hazafutók lehellete után,. Másik keze pedig Zongorámra mutat, Rajt a Sarabande No. 1. a frázisnál felütve, Amelyen sose leszek úrrá, Csak az lett rajtam úrrá könnyedén. Ajka nyílik, mintha szólna, dalolna - „Amott az Isten alkotta világ És itt Satie zenéje, Mindkettő, fátylon át látva is, egész, Sugárzó és ránk örökölt, Dicséretet s megadást követelve - Hogy ülhetsz köztük így, papírjaiddal? Mit képzelsz, mit csinálsz?" Ámde hallgat- s bölcsen; említhetnék hi Isten vagy Satie világában, és különben is, Honnan ért ő ennyire Satie-hoz? Félig hogy bosszantsam, írok tovább, Bár a szöveg rögös, töredezett még. Fejét csóválja a picurka angyal. Kerek, szőrtelen arcán nincs mosoly. Nem akarja, hogy ennyit is leírjak.
|