Jääskeläinen, Markus: [A költő első kötete két] ([Runoilijan ensimmäisen kirjan painosta ei kahdessa] Magyar nyelven)
|
[Runoilijan ensimmäisen kirjan painosta ei kahdessa] (Finn)Runoilijan ensimmäisen kirjan painosta ei kahdessa vuodessa myyty loppuun; hän sai kustantajaltaan kirjeen jossa myymättömiä, varaston tukkona lojuvia viimeisiä runoja tarjottiin omakustannushintaan. Runoilija tiesi etteivät runot häntä hyödyttäneet; niitä voisi katsella, mutta ne eivät puhuisi. Ne puristuisivat toistensa mahoihin pahvilaatikon pimeydessä, oppisivat unohtamaan. Hän ajatteli ettei säälinyt itseään. Hänen kirjansa palaisi hiljaisuuteen. Sitä ei kosketeltaisi, se keräisi voimaa. Yksinäisyys muuttaisi keltaisen kannen kullaksi; kirjaimet sormen jäljiksi.
|
[A költő első kötete két] (Magyar)A költő első kötete két év alatt sem fogyott el; a kiadótól levelet kapott, melyben az el nem adott, a raktárban halmokban heverő utolsó verseket önköltségi áron kínálják fel. A költő tudta, hogy a versektől nem kapott semmit; hiába nézi őket, úgysem szólalnak meg. Csak egymás gyomrába préselődve nyomorognak a kartondoboz sötétségében, felejteni tanulnak. Elhatározta, hogy nem sajnálja magát. Könyve visszatér a csendbe. Hozzá se nyúlnak, erőt gyűjt. Sárga borítóját aranyszínűvé érleli a magány; a betűket ujjnyomokká.
|