Ady András: Nadahnuće (Ihlet in Serbian)

Attól a kis fekete ponttól,
mely minden írásom végére
odakellemetlenkedik, a parányi
végtől, amely a soha be nem
fejezettet előre elrendeltnek
tűnteti, a fikarcnyi halálélménytől
miszerint rólam, helyettem már
ott (felfelé mutatok) mindent
leírtak …

a nyavalyás írásjeltől, hol
a mondandó végleg elfogyhat,
nem tudok szabadulni.

Csak ha neked írok, csak ha te
olvasol, érzem néha úgy: nem
ért véget itt semmi, talán el sem
kezdődött még, ami máskor,
állandóan be akar már fejeződni …

2015. március 26.

Od one male crne tačke koja
se na kraj svakog mog rukopisa
dokotura, od sićušnog
završetka koji nikad
završenog unapred predodređenom
proglasi, od ni trunke doživljaja smrti
prema kojoj umesto mene već su
tamo (prema gore pokazujem) sve
napisali...

od jadne interpunkcije gde
idejni sadržaj može konačno nestati
ne mogu se osloboditi.

Samo kad tebi pišem, samo kad me ti
čitaš, koji put tako osećam: tu
se ništa ne završava, možda nije
ni počelo to što inače
stalno želi da se završi...

26. mart 2015.