Körülcsavarogtam én a vidékeket,
szerettem és gyakorta kopott fel az állam.
Verseim többnyire fésületlenek,
s hogy lent vagy fent mi van, az smafu nálam.
A veréb a tetőn így fújja dalát,
nem mindig szépen a vájtfülüeknek.
Fütyülök rá, szürke közízlés mit belelát.
Az élet durva, mi egyre szemtelenebbek.
Szerelmem a nap meg a tó és rajta vihar,
A mesék vadonában, ott él csak a lelkem.
Álmom és célom volt, hogy azt, mit akar:
tetőm s négy oszlopom, én magam összeszegezzem.
Döcögtek az évek, az útjuk rossz, csupa lyuk,
gyakran felette, alatta, de többnyire rajta.
Csak nem lelohadni, pedig még hosszu az út,
és meglesz minden, hogyha a lelked akarja.
Most ott áll, ottvan a viskóm, csöppnyi, szerény,
dalokból, versekből a kerítés, az veszi körbe.
Király se lehet nagyobb vagyonra büszke legény,
mint tizennyolc jó fám, a fenyők meg a körte.
Leoni: földrajzi név: hely a Starnberg tó (v. ö. a Legendácska c. verssel) közelében. Kumpelsburg = „Bányászvár[os]”: az interneten nem található ilyen városnév, nyilván Endrikat találmánya. Kumpel = bányász; Endrikat többek között mint bányász dolgozott valamikor, apja is bányász volt.