Gagić, Srđan: Maradunk (Ostanak in Hungarian)

sve što prolazi
(i vreme i ljudi i brodovi duž obale
na kojoj umiru rakovi)
vraća se u izmaglici
u međuprostor odumrlih razgovora,
tamo gde se preskaču
zarezi i velika slova.
mi koji nismo putovali
čuvamo suvenire tuđih povrataka,
biramo knjige po koricama,
detaljni smo u svojoj površnosti.
iscrtavamo cveće na obodima poruka,
pa ih šaljemo u boci
za one koji uvek putuju.
za one koji se vraćaju
samo u izmišljenim frazama.

minden, ami mulandó,
(az idő is, az emberek is, a partok mellett
ahol rákok múlnak ki a hajók is)
szitáló ködbe jut,
az elhalt beszélgetések térségébe,
oda, ahol vesszőket,
nagybetűket mellőznek.
mi, akik nem utaztunk,
idegenektől kapott ajándékokat őrzünk,
könyveket kötésük alapján választunk,
sekélyességünkben alaposak vagyunk.
virágokkal díszített üzeneteket
a mindig úton lévőknek
palackokban küldünk.
azoknak, akik csak
koholt közhelyekben térnek vissza.