Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Thomas, Edward: Aspens

Thomas, Edward portréja

Aspens (Angol)

All day and night, save winter, every weather,

Above the inn, the smithy and the shop,

The aspens at the cross-roads talk together

Of rain, until their last leaves fall from the top.

 

Out of the blacksmith's cavern comes the ringing

Of hammer, shoe and anvil; out of the inn

The clink, the hum, the roar, the random singing -

The sounds that for these fifty years have been.

 

The whisper of the aspens is not drowned,

And over lightless pane and footless road,

Empty as sky, with every other sound

No ceasing, calls their ghosts from their abode,

 

A silent smithy, a silent inn, nor fails

In the bare moonlight or the thick-furred gloom,

In the tempest or the night of nightingales,

To turn the cross-roads to a ghostly room.

 

And it would be the same were no house near.

Over all sorts of weather, men, and times,

Aspens must shake their leaves and men may hear

But need not listen, more than to my rhymes.

 

Whatever wind blows, while they and I have leaves

We cannot other than an aspen be

That ceaselessly, unreasonably grieves,

Or so men think who like a different tree.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/poem/aspens/

Nyárfák (Magyar)

Ha jó, ha rossz a nap, kivéve télen,

a műhely, kocsma és a bolt felett

halk suttogás zizeg a fák hegyében

az esőről, míg lombjuk elpereg.

 

A kovácsműhely öbléből kicsendül

az üllőn hévvel sujtó kalapács,

a kocsma dünnyög, húr peng, nóta zendül,

nem hallható itt ötven éve más.

 

A nyárfa-zúgást mi sem fojtja el,

s kihamvadt ablakok és néptelen utak

felett sok furcsa hang közt ez a jel:

s a szellemek elhagyják odvukat.

 

Ha fenn a hold, lenn prémes lágy homály,

csalogány szól, vagy szélvész hánytorog,

a néma műhely s kocsma áll, akár

keresztútmenti kísértetzugok.

 

Így lenne, még ha ház sem volna itt.

De gyakran járnak erre emberek,

a nyárfa rázza levélrongyait,

s ők meg se hallják, mint e versemet.

 

Akármi szél fuj, én hasonlítok

a rezgő-nyárfához; csak integet

és búsul folyton; nincs bár semmi ok,

gondolhatná, ki másik fát szeret.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/h

minimap