Wright, Judith: Éva a lányaihoz (Eve to Her Daughters Magyar nyelven)
Eve to Her Daughters (Angol)It was not I who began it. Turned out into drafty caves, hungry so often, having to work for our bread, hearing the children whining, I was nevertheless not unhappy. Where Adam went I was fairly contented to go. I adapted myself to the punishment: it was my life.
But Adam, you know…! He kept brooding over the insult, over the trick They had played on us, over the scolding. He had discovered a flaw in himself and he had to make up for it.
Outside Eden the earth was imperfect, the seasons changed, the game was flee-footed, he had to work for our living, and he didn’t like it. He even complained of my cooking (it was hard to compete with Heaven).
So he set to work. The earth must be made a new Eden with central heating, domesticated animals, mechanical harvesters, combustion engines, escalators, refrigerators, and modern means of communication and multiplied opportunities for safe investment and higher education for Abel and Cain and the rest of the family. You can see how his pride had been hurt.
In the process he had to unravel everything, because he believed that mechanism was the whole secret—he was always mechanical-minded. He got to the very inside of the whole machine exclaiming as he went, So this is how it works! And now that I know how it works, why, I must have invented it. As for God and the Other, they cannot be demonstrated, and what cannot be demonstrated doesn’t exist. You see, he had always been jealous.
Yes, he got to the center where nothing at all can be demonstrated. And clearly he doesn’t exist; but he refuses to accept the conclusion You see, he was always an egoist.
It was warmer than this in the cave; there was none of this fall-out. I would suggest, for the sake of the children, that it’s time you took over.
But you are my daughters, you inherit my own faults of character; you are submissive, following Adam even beyond existence. Faults of character have their own logic and it always works out. I observed this with Abel and Cain.
Perhaps the whole elaborate fable right from the beginning is meant to demonstrate this; perhaps it’s the whole secret. Perhaps nothing exists but our faults? At least they can be demonstrated.
But it’s useless to make such a suggestion to Adam. He has turned himself into God, who is faultless, and doesn’t exist.
|
Éva a lányaihoz (Magyar)Nem én kezdtem. Bár huzatos barlangokba kergetett, gyakran éhesen, dolgoznom kellett a kenyerünkért, hallottam a kicsik jajgatását, azért nem voltam boldogtalan. Ahová Ádám ment, beletörődve mentem én is. Alkalmazkodtam a büntetéshez; ez volt az életem.
De Ádám, tudjátok...! Sokat tűnődött a sértésen, a kiűzetésünkön, a trükkön, ahogy kibabráltak velünk. Végül felfedezett magában egy hibát és elhatározta, hogy jóvá teszi.
A Paradicsom után a föld gyatrának tűnt, az évszakok változtak, a vadak gyorslábúak voltak, dolgoznia kellett a megélhetésünkért, és ez sehogy se volt az ínyére. Még a főztömre is panaszkodott (nehéz volt a Mennyországgal versenyezni).
Így aztán dolgozni kezdett. A földet új Édenné kell varázsolni, mondta, központi fűtéssel, háziállatokkal, mechanikus aratógépekkel, robbanómotorral, mozgólépcsőkkel, hűtőszekrényekkel, a kommunikáció modern eszközeivel, a többszörösen biztonságos befektetésekkel, Ábel és Káin valamint a család többi tagjának továbbtanulásával. Láthatjátok, a büszkeségét milyen mély sérelem érte.
A folyamat során mindent szétszedett, mert azt hitte, a gépezetben rejlik a titok nyitja - egyébként is műszaki érdeklődésű volt. A gépek legbelsejéig hatolt, és a felfedezés örömével kiáltozott: „Hát így működik!" „És most, hogy ismerem a működését, a feltaláló is, ki más, én vagyok." „Mert Isten léte, meg azé a Másiké, nem bizonyítható, és ami nem bizonyítható, az nincs is." Tudjátok, mindig féltékeny típus volt.
Igen, ő a dolgok legmélyéig jutott, ahol semmi sem bizonyítható. És tisztán látszik, hogy ő sem létezik; de visszautasítja ezt a levezetést. Tudjátok, ő mindig egoista volt.
Odabent a barlangban melegebb volt, mint itt; és ez a radioaktív eső sem hullt. A gyerekek kedvéért, azt javaslom, épp ideje, hogy átvegyétek az irányítást.
Mégiscsak a lányaim vagytok, ti öröklitek az összes jellemhibámat; de engedelmesek is vagytok, és követni fogjátok Ádám apátokat még a létezésen túlra is. A jellemhibáknak megvan a maguk logikája, és ez mindig bejön, megfigyeltem Ábel és Káin eseténél.
Talán ez az egész nyakatekert tanmese az elejétől a végéig mást se bizonyít; talán ebben áll a nagy titok. Talán semmi nem létezik, csak a hibáink? Ezek legalább bizonyíthatók.
De nehogy valami ilyesmit sugalljatok Ádám apátoknak. Ő már Istennek képzeli magát, aki tökéletes és nem is létezik.
|