B. Tomos Hajnal: Poetica

A költőt a kor szüli
mint mindent mi képlékeny,
mozgó és vérzékeny –
mégis sarkára hág,
felesel, szavába vág,
szeretné hinni,
hogy ő minden időé,
a kortalan valóé,
melyet naponta kiterít
a papír boncasztalán
mint sebész, szétszed,
tetten ér, kimetsz,
majd hátrahagy,
csöppet másképp,
csöppet szíve képére gyúrva.

Age of present spawns the poet,
Akin to all things melding,
Mobile, and exposed to bleeding,
Even so, he steps on toes,
Saucy, in his two cents throws,
Believes in the pretense,
He's part of every tense,
Of ageless existence,
Laid on display every day
On the sheet's dissection table
As a surgeon,  he dismembers,
Spies red-handed, and he severs,
Then abandons,
Slightly altered,
Slightly shaped after his own heart.