Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Benő Attila: (il miele) ((méz) Olasz nyelven)

Benő Attila portréja

(méz) (Magyar)

Kezdetben volt a hiány.

Aztán a méz fénylő,

majd émelyítő íze.

A méz, mely tapad,

ragad

és siklik,

nyomot hagyva lassan folyik

a belső utakon.

 

A méz,

melyben feloldódhat az arcod,

vagy egy másik arc.

Méz, melynek változik a szaga,

és száradni kezd a mozdulatok hevében.

A méz, amely felhígul a nyáltól,

sós ízűvé válik,

vérpirossá.

 

Méz.

Melyben

– bár még nem tudhatod –

már örvénylik egy másik kezdet,

mely nőni kezd, sokasodni.

 

Melytől a száj kiszárad,

és az érintés kihűl.

 

Aztán

fordul a hold,

könnyelmű szél kerekedik,

zöldre zendülnek a tar ágak,

és újra gyűl, gyűl

lassú cseppek ritmusára

a hiány érzete.

 

A mézre gondolsz,

a keserédes hatalomra,

és nézed, hogy pereg a mész,

ha visszatérőben,

ami a távolba vész.



FeltöltőBenő Eszter
KiadóErdélyi Híradó
Az idézet forrásaEgy nap és a többi
Könyvoldal (tól–ig)62-63
Megjelenés ideje

(il miele) (Olasz)

In principio fu la mancanza.

Poi il sapore luccicante,

e stucchevole del miele.

Il miele, che s’appiccica,

s’incolla

e scivola,

scorre lentamente lasciando

la sua impronta sulle vie interne.

 

Il miele,

in cui può sciogliersi il tuo viso,

o un altro viso.

Il miele, a cui si modifica l’odore, e comincia

ad essiccarsi nella veemenza dei movimenti.

Il miele, che si stempera nella saliva,

divenne salato,

rosso come il sangue.

 

Miele.

In cui

- anche se ancora non lo puoi sapere –

un altro principio sta già turbinando,

che si moltiplica e s’ingrandisce.

 

Da cui s’essicca la bocca,

si raffredda la toccata.

 

Poi,

si volta la luna,

si alza un vento spensierato,

risuonano verdi i rami nudi,

e di nuovo aumenta, aumenta

al ritmo delle gocce lente

il senso della mancanza.

 

Pensi al miele,

al potere del dolceamaro,

e osservi come si stacca la calce,

se nel esser di ritorno,

che si perde in lontano.

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap