Višekruna, Stefan: Rabok (Zatvorenici Magyar nyelven)

Zatvorenici ne
doživljavaju kišu
koja danas
sumorno pljušti
lupajući bijesno po
starom zatvorskom betonu. 
 
Prkosno natmureni 
hodaju po kiši 
ne pridavajući joj ni 
najmanji značaj i 
zamišljeno blude
po beskrajnim 
horizontima mašte 
u svom dalekom svijetu 
zamišljajući sunčan dan. 
 
Nije najstrašnije 
biti zatočen 
medju zidinama, rešetkama
i bodljikavom žicom, 
najstrašnije je biti
okovan duhom u 
ćeliji bića i udisati 
smrdljivu vlagu izolacije 
svaki ubogi dan.

A rabok
a börtön kopott betonját
dühösen verdeső
szomorúan
zuhogó esőt
nem észlelik.
 
Makacsul mogorván
járnak az esőben
hogy esik számukra
semmit sem jelent
merengve csatangolnak
a képzelet
végtelen láthatárán
távoli világukban
a verőfényes napot idézik.
 
Nem a legrosszabb
a falak, rácsok,
szögesdrót
fogságában lenni,
legrosszabb ha
az egyén lelkét
önmaga tartja bilincsben és
minden áldott nap a kirekesztettség
nyirkos bűzét szívja magába