Oster, Pierre (1933–) Works   hu fr

Biography

Pierre Oster (1933-). A legújabb francia költészet folytonos csoportosulásai és lázas átcsoportosításai közepette Pierre Oster képviseli a magányos utat. Első két kötetében (Le Champ de mai, 1955, Fénéon-díjas; Solitude de la Lumiére, 1957, Max Jacob-díjas) versek, gnómikus szövegek és aforizmák sorában próbál kényes egyensúlyt teremteni misztikus vallásosság és dialektikus természetszemlélet között. „Hiszek a kegyelemben és hiszek a szükségszerűségben": ez a tömör aforizma foglalja össze e költészet kezdeti dilemmáját. Harmadik kötetétől kezdve (Un Nom toujours nouveau, 1960) sajátos versformát és szerkezetet talál költészete számára; ettől kezdve csak számmal jelöli egyetlen végtelen ciklust alkotó verseit (La Grande Année, 1964, és Les dieux, 1970). E sajátos versforma váltakozó szótagszámú, hosszú, párosrímű sorokból áll, amelyeknek szerkezetében „a hangsúlyos és hangsúlytalan részek váltakozása" viszi a főszerepet, úgy, hogy „az eszmét hordozó szavakra esik a hangsúly. A ritmus érzékelése tehát szorosan kapcsolódik az értelem felfogásához". A Tchou kiadó vezető lektoraként a „Le Prix des Mots" című könyvsorozat szerkesztője.

(Editor of this page: P. T.)