Ostaijen, Paul van (1896–1928) Works Bibliography   hu nl

Biography

Paul van Ostaijen - (1896-1928). Gezelle követőjeként új irányt és formát igyekezett adni a flamand költészetnek. Az első világháború után a kötött formákkal szakítva szabadverseket írt, és a tipográfiában is újított. Hosszú ideig a modernista De Stijl című folyóirat munkatársa volt. Hat verskötet, négy regény, számos esszé, kritika szerzője. A flamand költészet megújítása Karel de Woestijne mellett elsősorban van Ostaijen nevéhez fűződik. A Music-Hall és a Sienjaal című kötetekkel mutatkozott be. Részt vett a flamand aktivisták mozgalmában; 1918-ban retorzióktól tartva Berlinbe menekült, ahol kapcsolatba került dadaista és expresszionista művészekkel. Ebben az időszakban született verseiben szakított a kötött formákkal, megtagadta korábbi “humanitárius-expresszionista” költészetét – éppen amikor az kezdett igen divatossá válni a fiatal flamand költők körében. A Bezette stad (1921) ritmusaiban, hirtelen regiszterváltásaiban és rikító írásképében is igazi nagyvárosi költészet. 1921-ben Van Ostaijen visszatért szülővárosába, Antwerpenbe. 1924-ben észlelte magán a tuberkulózis első jeleit. Korai halála megakadályozta abban, hogy kötetben adja közre következő költői korszakának termését. Ismert, hogy kötetének az egy korabeli, kezdőknek készült zongoraiskolára utaló Eerste boek van Schmoll címet adta volna. Posztumusz megjelent versei a legelemibb (hangzó) egységekből felépülő “egyszerű”, gyakran ujjgyakorlatnak vagy zenei futamoknak ható formák, nemritkán nonszenszek, egymást visszhangzó sorokkal, melyekben kimondatlanul is ott rezonál Van Ostaijen pesszimista világszemlélete (például a napsütésben szikrázó tükörcserepek mint a konkrét vers vizualizációi megidézik a bibliai verset Isten napjáról, amely egyaránt süt az igazakra és a gonoszokra).

(Editor of this page: P. T.)