Nijhoff, Martinus (1894–1953) Works Bibliography   hu nl

Biography

Martinus Nijhoff (1894-1953), a két világháború közti holland modernizmus nagy költője. A kiadó Nijhoff-család sarja (ő maga csak pár napot bírt ki a kiadóban). Költészete leginkább még Eliotéval rokon (akitől fordított is). Első kötetével a darabjaira hullott valóság diszharmóniájának keresett formát. Második kötete – Vormen, 1924 – már a címével is azt hirdette, hogy a benne szereplő versek műalkotások (vormen mint főnév), melyek a saját keletkezésükre is reflektálnak, bennük poétikai elképzelések kristályosodnak ki (vormen mint ige). A korai Nijhoff felfogásában a vers kivételes eszköz a benne tematizálódó ideál – a világban (és csak a világban) feltáruló szellemi jelenlét - felidézésére, de a készülő vers egyszersmind ki is zárja világából “szerzőjét” és olvasóját. A harmincas évek közepétől Nijhoff érdeklődése a köznapi felé fordult, harmadik kötetében, az “Új versek”-ben (1935) és későbbi, Het Uur U című hosszúversében a fojtogató, kisszerű közegben való megszólalás lehetősége-lehetetlensége tematizálódik. A versek hátterében itt is ugyanaz a jól kitapintható nyelvelméleti meggondolás áll: ha valami megfogalmazást nyer, a megoldás már körvonalazódik, legalábbis kézzelfogható közelségbe kerül. A költészetnek “a jövőt már létezőként kell elképzelnie, és ott szállást csinálnia az emberi lélek számára”. (Balogh Tamás)