Vinea, Ion (Ion Vinea) (1895–1964) Works Biography   hu ro

Reception

Ion Pop szerint a román avantgárd mozgalom története igazából 1924-ben kezdődik, Ion Vinea  Contimporanulban megjelentetett kiáltványával (Manifest activist către tinerime/ Aktivista kiáltvány az ifjúsághoz).[17] Ion Vinea, Tristan Tzara, Adrian Maniu és Urmuz korábbi műveit Pop még nem tekinti avantgárd poétikájúaknak, az előfutárokról szóló fejezetben tárgyalva őket. Tzara 1915-ös távozása után írott költészetében fog majd robbanni a dada, de a képalkotás esetlegessége vagy a játékos, "ellenirodalmi" kiszólások iránti vonzódás már román nyelven írott verseiben is megjelenik. Maniu és Vinea ekkoriban a modernség rimbaud-i vonalán haladva, Morgenstern Bitódalaitól is megérintve (mindhármuknál feltűnik a "vidám akasztott" figurája) színezik a román versnyelvet egy-egy ironikusabb művel. Bár Tzara viszonylag folyamatos levelezésben áll barátjával, Ion Vineával, és természetesen a dadaista mozgalom fejleményeiről is értesíti, Vinea — más helyzetben lévén — nem követi őt mindenben az időközben megváltozott kulturális közegben. Tzara és Vinea korábban a szimbolista modernségnek nagyjából azonos pozíciójából indultak, de más—más irányba terelte őket a kontextus, amelyben tevékenykedtek. Ion Pop elemzésében megállapítja: "a kor román társadalmi-politikai közege nem segítette elő az olyan radikalitású tagadást, mint amilyen a dadaizmusé volt. Nem feltétlenül azért, mintha a dadaizmus által tagadott struktúrák ne lettek volna kellőképpen kialakulva, inkább azért, mert az a történelmi pillanat jobbára konstruktívnak bizonyult, hiszen a nemzeti egység ideálja, illetve a meglévő polgári intézmények konszolidációja meghatározó szerepet játszottak akkoriban."[18] Vinea azzal a Marcel Iancuval közösen alapítja meg 1922-ben a Contimporanul című folyóiratot, aki Zürichben még részt vállalt Tzara oldalán a dadaista mozgalom elindításában, utóbb azonban Hans Richter és társai körében a német konstruktivizmus felé fordult. 1922-ben már ennek az irányzatnak a híveként tér haza Romániába. A folyóirat elsősorban a képzőművészetben látja megragadhatónak a konstruktivizmus (néhol, más néven, absztrakcionizmus) mibenlétét: "nem veszi figyelembe a modellt, a természeti elemeket, a festészet régi ürügyeit. Már nem a külvilág interpretációja, és nem is keres benne fogódzókat. [...] A vonalból és színből indul ki, mint abszolút értékekből, ahogyan a zene a hangból. [...] A festészet, ilymódon felszabadulva, absztrakt konstrukcióvá válik, mint egy aprogramatikus szimfónia."[19] A konstruktivista képzőművészet köréből a lap az első két évfolyamban közli még Theo Van Doesburg, Hans Richter illetve Ion Vinea írásait, ezekben a művészetnek a "természet mankóitól" való elszakadását, a műalkotás független, reális tárgyiasságát, a rendezettséget, fegyelmezettséget emelik ki a szerzők. A mimetikusságot, referencialitást, mondja Vinea, nem keresi az új művészet, de nem is tiltja, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

(Editor of this page: P. T.)