Anker, Robert (1946–) Művek   hu nl

Életrajz

A múlttal és a múlt nyelvével konfrontálódik műveiben a holland költő, Robert Anker (1946); ez a konfrontáció nála egy olyan közösségnek a keresésében ölt alakot, amelyhez a költő tartozhatna. A falu emocionális hitelességét, úgy, ahogyan azt egykor maga is intenzíven megélte, a városi életbe próbálja integrálni. Ezt azáltal éri el, hogy - a  Nieuwe veters  (Új cipőfűzők, 1987) c. kötetben és a  Goede manieren (Jó modor, 1989) c. nagy, epizodikus költeményben - városlakókról fest portrét, akik eltévedtek a világban és ezért többé nem képesek semmiféle elemzésre, de akikben még él valami nagyobb összefüggés emléke: nem mély gondolkodók  ők, hanem csak gondokkal küszködő, közvetlenül reagáló emberek, junkok, turkálók vagy egy villamosmegálló névtelen várakozói. Alapkérdéseik közé tartozik, hogy van-e egyáltalán valamiféle identitásuk és létezik-e olyan közösség, ahová tartozhatnának. Az egyetlen olyan közösség, amellyel még van kapcsolatuk, az a média: a tévé vagy a turizmus álomvilága jelenti életük egyetlen fix pontját. Hosszú sorok és befejezetlen mondatok kontrasztjával emeli ki ezeknek az embereknek a széthullottságát. Anker azonban álmokkal díszíti fel gondterhelt világukat. Így ezek a versek az aktuális tapasztalat és a reflexió széles skáláját vonultatják fel, s ez elvezet a társadalmi magatartás, egy új morál kérdéseihez. Ugyanakkor e versek egyben önarcképek is, Cindy Shermanéhoz hasonlatosak, amelyeken az amerikai művésznő önmagát mint üres személyt mindig mások alakjával tölti meg.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)