Dyk, Viktor: Tengerpart menti alkony (Soumrak u moře in Hungarian)

I.
Nalevo širé zřím moře,
napravo táhne se dýna.
Příboj, jenž tříští se o břeh,
mi cosi připomíná.

Po písku omytém vlnou
reptaje nejdu a klna.
Zamyšlen tiše si šeptám.
Říkám si: devátá vlna!

II.
Vln osm potopí pouze,
vln osm přeskočí.
Vln osm vesele bije
do prsou, do očí.

Vln osm nemá zlé moci,
vln osm laškuje jen.
Vln osm nemůže zmoci,
devátá vezme tě v plen!

Devátá vlna smete,
s čím osm hrálo si,
devátá vlna nese,
však živé nenosí,

devátá vlna zavře
mdlá ústa na věky.
A upíráš své oči
na moře bezděky.

III.
Vlna se vzdouvá a týčí
prvá a druhá a třetí,
vlna se tříští a láme,
letí a nedoletí.

Tmí se a odkudsi z hlubin
nějaký osud tě volá.
Rozběh‘ se dobrodružně
do moře úzký hrot mola.

Tmí se a písčitou dýnou
vede tě ještě tvá cesta.
A maně počítáš vlny:
čtvrtá a pátá a šestá.

Ale jdeš odvahy plný
vstříc kterýmkoli losům.
A maně počítáš vlny,
počítáš: sedm. A osm…
   
   
   
(1931)

I.
Tenger zúg balra kitartón,
jobbfelől dűnékre nézhetsz.
Hullámzás tört meg a parton,
de egy s mást felidézhet.

A hullám homokot öntöz,
járom, a nyugta borul rám.
Töprengve mondom magamban:
Hajrá, kilencedik hullám!

II.
Becsap a nyolcadik is, lám,
de még csak beborít,
ez még csak szemedbe fröccsen,
csiklándja ujjaid.

Hatalma nincs, mi leverne,
még csak játszadozik.
A nyolcadik nem teper le —
de majd a kilencedik!

Az fogja elsöpörni
mi játék volt előbb,
a kilencedik öl ki
már szinte nemlevőt,

bezárja mindörökre
az ernyedt ajkakat,
s bámulod akaratlan
mit el hullám ragad.

III.
Tornyosul égre a hullám,
mind tör a partra, de végre
megtörik ott s szanaszét száll,
partot érve-nem-érve.

Alkonyodik s jön a mélyből
valami sors szava zúgva.
Elszabadulva kalandra
a móló tőrszerü csúcsa.

Alkonyodik, ni, a dűnén,
ott, ott járod utad még.
Ennyi meg ennyi a hullám,
három négy, öt... nesze hat, hét!

Ám közeledsz te merészen
akármiféle sorshoz,
Hullámszámolásra készen.
Számolsz csak: hét... ez a nyolc most...

    
   
A kilencedik hullám: fenyegető sorscsapás. Régi tengerészkifejezés; nyolc, egyre erősebben támadó hullám után mindig a kilencedik a legpusztítóbb. Utána kezdődik előről a hullámok egyre fokozódó támadása. — A vers Dyk „A kilencedik hullám" című kötetében jelent meg.

Iván Ajvazovszkij: A kilencedik hullám (1850)