Machar, Josef Svatopluk: Nyári szonettek 07. Szonett. A múltról (Letní sonety 07. Sonet o minulosti in Hungarian)

    
Ty vzdycháš toče nazad zrak:
Ach, tenkrát bylo přec líp jen –
však nebuď, brachu, zasmušen,
tos tenkrát říkal také tak.

A v onom „tenkrát“ nejinak
jsi po minulém tesknil jen,
a v onom zas dál, až bys pak
tak došel k blahu dětských plen.

I v plenách těch bys žvatlal snad,
kdybys moh mluvit, vzpomínat:
Oh, tenkrát bylo přece líp…

Toť osudu je starý vtip –
a proto bude dobře snad,
až nebude lze vzpomínat…
   
   
   
(1890)

Hátrafelé nézve lihegsz:
Jobb volt akkor! – Na, ez muris.
Csak ne legyen bánatod ez,
hisz így rinyáltál akkor is.

Az „akkor”-ban is bőgted ezt,
a múltba vágytál mindig is,
az a múlt sem volt más: kereszt!
Édnkertbe csak pólya visz.

Pelenkában gügyögni jó?
Akkor is zengtél volna: Ó,
mennyivel jobb volt hajdanán...

Ez a sors régi vicce, lám –
és akkor lesz csak élni jó,
ha el lesz felejtve az ó...

De 2. Nyári szonettjében Machart is az nyomasztja, hogy bezzeg az elmúlt korokban nem volt ilyen fejveszett világrohanás tapasztalható...