Biebl, Konstantin: Temetődal (Pohřební in Hungarian)

Moji milou pohřbívali,
já jsem o tom nevěděl,
teprv když ji pochovali,
havran s psaním přiletěl.

Ve Velimi před Kolínem
odpočívá na hřbitůvku.
Já ji vidím mezi vínem
v Dalmacii na ostrůvku.

Není možná, aby spala
někde v zemi v chladném hrobě.
Modré hrozny obírala:
zrnko mně — a zrnko sobě!
   
   
(1923)

Temették a szeretőmet,
nem is láttam én a sírt,
mikor rászórták a földet,
holló hozta meg a hírt.

A csehországi Velimben
nyugszik a kis temetőben,
Adriától látom, innen,
Borgőzömben áll előttem.

Lehetetlen hogy kihűljön,
hogy hideg homokba’ hálhat,
szőlőszemeket ne gyűjtsön:
egy énnekem — egy magának!