Gellner, František: Szerelemmaskarátlanítás (Demaskovaná láska in Hungarian)

Dobře jsem jeď a dobře jsem pil
na večer ve Pšorrbroji
a v noci jsem se nasytil
smyslnou láskou tvojí.

Tvá malá ramena líbal jsem
něžně znova a znova.
V přívalu vděčnosti říkal jsem
sladká a dětinská slova.

Nevím ženo, jak v tobě ďas
vzbudil šlapanou pýchu,
že ironizovat začalas
vážnost našeho hříchu

a sliby, které se neplní,
a vášeň, co do rána zchladne,
a něhu, jež nitro nezvlní,
za niž se zastydím za dne.

Zamrazilo mne. Pravdy slov tvých
vědom byl jsem si zcela.
Drzé své ruce jsem zahanben zdvih'
s tvého dívčího těla.
   
   
   
(1901)

Jól bekajáltam, volt pia doszt,
este a sörözőben,
éjszaka hozzád mentem, oszt
testedhez dörgölőztem.

Pusziltam picike válladat
lágyan újra meg újra,
adtam, amit csak a hála ad,
gyermeteg dumákat fújva.

Nem tudtam, nő, hogy ki a frász
fújta beléd a gőgöt
hogy ironizálva kiabálsz:
torkod bűnünkről bőgött,

hogy így meg úgy, az igéret üres,
hogy szenvedélyt az se marasztal,
hogy a gyengédségem felszines,
fogom én szégyelni nappal.

Beledermedtem. Igaz volt szód,
elgondolkoztam ezen.
Lányos kis testedről lám azonmód
levettem pimasz kezem.