Jelínek, Bohdan: Az apród és varytója (Panoš in Hungarian)

Zahrál panoš na varyto;
Ve srdci je mnoho vryto!
Kadeř zlatá, bílé čelo,
V líčku poupě rozpučelo,
V srdci snové, vášní příval!
Při varytu panoš zpíval. —

Táhne měsíc po cimbuří,
V okna bijí křídla muří —
Tolik teskna, tolik krásy —
Vítr v lesích naříká si....

Kloní panoš hlavu mladou:
Vášně ve hrob mnoho kladou;
Přikrčí se život skoupě,
Shladne čelo, zmrzne poupě!
V srdci, co jen zbude, vryto!
Padla hlava na varyto.

Apród játszott varytóján, *
Jót forral a szíve, jót ám!
Arany fürtök, fehér homlok,
Orcáján ki rózsa bomlott.
Szívben álmok, szenvedélyek!
Varytóval szól az ének.

Várfalakon holdfény halad,
Lepkeszárny ver ablakokat —
Mennyi bánat, mennyi szépség —
Szélzokogást hord az ég szét...

Lehorgad az apród feje:
Szenvedélynek sír lesz helye;
Nem bőkezű, nem, az élet,
Mennyi minden semmivé lett!
Csak az nem, mi szívszoritó!
Ne szólj, ne játssz, jó varyto!
  
  
   
* Varyto: Václav Hanka kitalálta „régi” cseh hangszer; Hanka nyelvész, történész, archivárius volt, a XIX. század elején élt; mint ál-középkori cseh költemények hamisítója lett hazájában híres. Jelínek korában még nem volt tudható, hogy Hanka „ócseh” közleményei hamisítványok. — (A varyto szó emlékeztet a „baryton” szóra; lehet, hogy az járt a fejében Hankának. A nyenyere- azaz tekerőlantszerű baryton az Eszterházi hercegnek, Haydn kenyéradó gazdájának kedvenc hangszere volt, pedig már az ő kora előtt kiment a divatból. Haydn a hercege kedvéért megtanult játszani rajta, és vagy százhetven művet írt erre a hangszerre. A varyto szó a görög barbitonra is emlékeztet, az is húros hangszer volt.)