Andresen, Stine: Gyermekemnek (Einem Kinde in Hungarian)

Deine, Stirn so edel, so rein und klar,
Dein volles, schlichtes, dunkles Haar,
Dein Auge so hell und ungetrübt,
Das mahnt mich an ihn, den ich heiß geliebt.

Wie bist du deinem Vater so gleich,
Schon früh an Gaben des Geistes reich;
Erhalte dich Gott mir, geliebtes Kind,
Daß ich in dir ihn wiederfind'!

Du bist ihm an Körper und Geist so gleich,
O, werd' auch an Güte und Liebe so reich!
Von Herzen so wahr und so treu bis ans Grab,
Das fleh' ich vom Himmel auf dich herab.

Homlokodon nemes tisztaság,
dús, sötét haj – olyan vagy, mint apád,
csillogó szemed, mely tisztán ragyog,
őt idézi, ki idelenn hagyott.
 
Oly nagyon hasonlítasz apádra,
észben, szellemben gazdag vagy, drága;
őrizzen az Úr, szeretett gyermek,
hogy tebenned ismét reá leljek.
 
Tested-lelked övéhez hasonló,
te is oly kegyes leszel s nagyon jó.
Szívből annyira igaz a sírig,
Ezt kérem én rád a mennyből mindig.