Hesse, Hermann: A herceg (Der Prinz in Hungarian)

Wir wollten zusammen bauen
Ein eigenes schönes Haus,
Hoch wie ein Schloß zu schauen
Mit dem Blick über Strom und Auen
Auf die stillen Wälder hinaus.
 
Wir wollten alles verlernen,
Was klein und häßlich war,
Wir wollten Nähen und Fernen
Mit Glücksliedern übersternen,
Die Kränze des Glückes im Haar.
 
Nun hab ich ein Schloß erbauet
In verstiegener Höhenruh;
Meine Sehnsucht steht dort und schauet
Sich müd und der Tag vergrauet, -
Prinzessin, wo bliebest du?
 
Nun gebe ich allen Winden
Meine heißen Lieder mit.
Sie sollen dich suchen und finden
Und sollen das Leid dir künden,
Das mein Herz um dich erlitt.
 
Sie sollen dir auch erzählen,
Ein lockend unendliches Glück,
Sie sollen dich küssen und quälen
Und sollen den Schlummer dir stehlen -
Prinzessin, wann kommst du zurück?
 

Együtt akartunk építeni egy szép
Házat, mely csak a miénk, a sajátunk,
Magasat, mint egy kastély ahonnan
Folyókon és ligeteken túl kiláthatunk
A néma erdőkre.
 
Meg akartunk feledkezni mindarról,
Ami kicsiny és csúnya volt,
Örömdalokkal akartuk elárasztani
A közelséget és a távolságot,
Hajunkban a boldogság koszorújával.
 
Nos, én építettem egy kastélyt,
Egy rendkívül csendes magaslaton,
Vágyam ott vár és fáradtnak tűnik,
Míg a nap egyre szürkébbé válik, -
Hercegnő, hol maradtál?
 
Így hát, most minden forró dalomat
A szeleknek ajándékozom,
Ők kell, hogy megkeressenek téged,
Megtaláljanak és felfedjék neked
A fájdalmat melytől szívem szenved.
 
És kell, hogy meséljenek neked
Egy végtelen és vonzó boldogságról,
Kell, hogy csókoljanak és kínozzanak
És hogy elrabolják édes álmaidat –
Hercegnő, mikor térsz vissza?