Kulmann, Elisabeth: 07. Sokat dobálta bárkám (07. Gekämpft hat meine Barke in Hungarian)

Gekämpft hat meine Barke
Mit der erzürnten Flut.
Ich seh' des Himmels Marke,
Es sinkt des Meeres Wut.

Ich kann dich nicht vermeiden,
O Tod nicht meiner Wahl!
Das Ende meiner Leiden
Beginnt der Mutter Qual.

O Mutterherz, dich drücke
Dein Schmerz nicht allzu sehr!
Nur wenig Augenblicke
Trennt uns des Todes Meer.

Dort angelangt, entweiche
Ich nimmermehr dem Strand:
Seh' stets nach dir, und reiche
Der Landenden die Hand.

Sokat dobálta bárkám
Haragos tengerár.
Az ég jelének látnám,
Ha dühe múlna már.

Ó, nem kerülhetlek el,
nincs választás, halál!
Kínom bevégeztével
Anyámra bánat vár.

Ó, fájdalmas anyaszív,
Ne sújtson e teher!
Csak pillanatra szakít
külön halál-tenger.

A partot, megérkezve
Nem hagyom el sosem:
Majd feléd nyújtom féltve,
partraszállni kezem.