Trakl, Georg: Éjszaka (Nachts in Hungarian)

Die Bläue meiner Augen ist erloschen in dieser Nacht,

Das rote Gold meines Herzens. O! wie stille brannte das Licht.

Dein blauer Mantel umfing den Sinkenden;

Dein roter Mund besiegelte des Freundes Umnachtung.

Szemem kéksége, szívem vörös aranya

éjjel kihunyt. Ó, mily csendben égett a láng!

A hanyatlót körülölelte kék kabátod;

barátod elborulását piros szád pecsételte meg.