Snodgrass, W. D.: Férfivécé a kollégiumi kápolnában (The Men's Room in the College Chapel in Hungarian)

Here, in the most Unchristian basement
of this "fortress for the Christian mind,"'
they close these four gray walls, shut out shame,
and scribble of sex and excrement,
draw bestial pictures and sign their name -
the old, lewd, defiance of mankind.

The subversive human in his cell -
burn his vile books, stamp out his credo,
lock him away where no light falls,
and no live word can go back to tell
where he's entombed like Monte Cristo -
yet, he'll carve his platform in the walls.

In need, men have painted the deep caves
to summon their animal, dark gods;
even the reviled, early Christians
prayed in catacombs to outlawed Good,
laid their honored dead an carved out graves
with pious mottos of resistance.

This is the last cave, where the soul
turns in its corner like a beast
nursing its wounds, where it contemplates
vengeance, how it shall gather to full
strength, what lost cause shall it vindicate,
returning, masterless and twisted.

Itt, hol a „keresztyén elme ára"
a legkeresztyénietlenebb,
négy fal zár és a szégyent kizárja,
szexről s ürülékről firkálsz,
és aláírsz undok képeket
mily ős-buja emberi kihívás!

Cellájában felforgató ember,
könyvet éget a krédóját tipró,
hova nem hull fény, oda van zárva,
erről élő szó semmit sem mond el,
befalazva él, mint Monte Cristo,
programját mégis falakba vájja.

Bajban barlangjait kifestette,
sötét állat-isteneit híva;
őskeresztyén imáját őrizte
száműzött istenhez katakomba,
halottait befalazta, vésve
kegyes mottókat a sírkövére.

Utolsó barlang ez, hol a lélek
mint az állat, szögletébe fordul,
sebeit nyaldosva, elmélkedve
bosszúján, hogy mily győzelmet ér meg
vesztett ügye, gazdátlanul, torzul,
ősigényét igy érvényesítve.