Kunitz, Stanley: Érints meg (Touch me in Hungarian)

Summer is late, my heart.

Words plucked out of the air

some forty years ago

when I was wild with love

and torn almost in two

scatter like leaves this night

of whistling wind and rain.

It is my heart that's late,

it is my song that's flown.

Outdoors all afternoon

under a gunmetal sky

staking my garden down,

I kneeled to the crickets trilling

underfoot as if about

to burst from their crusty shells;

and like a child again

marveled to hear so clear

and brave a music pour

from such a small machine.

What makes the engine go?

Desire, desire, desire.

The longing for the dance

stirs in the buried life.

One season only, and it's done.

So let the battered old willow

thrash against the windowpanes

and the house timbers creak.

Darling, do you remember

the man you married? Touch me,

remind me who I am.

Késik a nyár, szívem.

Szavak a levegőből szedve,

vajmi negyven éve

amikor vad voltam a szerelemtől

és szinte kétfelé hasadva,

ma este szétszállnak mint levelek

a suhogó szélben és esőben.

A szívem ami késett,

az énekem folyt el.

Kint egész délután

fegyveracél ég alatt

kikarózva a kertet,

térdeltem a tücskök ciripelésére,

láb alatt ha akadt

roppanás s a kagylóból szakadás;

s mint egy gyermek újra

ámulva hallgattam a tiszta

és bátor zenét kifolyni

ebből az apró gépből.

Mitől is megy az a motor?

Kivánat, kivánat, kivánat.

A vágy erre a táncra

kél az elhantolt életben.

Csak egyetlen évadot és kész is van.

Úgyhogy hagyd a kopott öreg füzet

az ablakok ellen hadakozni,

s a ház gerendáit ropogni.

Édesem emlékszel arra az

emberre akihez mentél? Érints meg,

emlékeztess arra aki vagyok!