Shakespeare, William: Hálátlanság (Ingratitude in Hungarian)

Blow, blow, thou winter wind,

Thou are not so unkind

As man’s ingratitude;

Thy tooth is not so keen

Because thou are not seen,

Although thy breath be rude.

Freeze, freeze, thou bitter sky,

Thou dost not bite so nigh

As benefits forgot;

Though thou the waters warp,

Thy sting is not so sharp

As friend remembered not.

A.

Süvíts csak téli szél,

Szeled nem fáj úgy tél,

(Mint) ember hálátlansága,

Tompa foggal nem vágsz,

Láthatatlanul szállsz,

Bár durván sújtsz a tájra.

A fagy is vad legény,

Ám nem öl meg reményt,

Mint a hálátlan ember,

Fagytól dermed a táj,

De ez úgy mégse fáj,

Mint (barát) ki hálát nem ismer.

B.

Süvíts csak téli szél,

Szeled nem fáj úgy tél,

Mint hálátlan barát,

Tompa foggal nem vágsz,

Láthatatlanul szállsz,

Téped a táj arcát.

A fagy is vad legény,

Ám nem öl meg reményt,

Mint hálátlan barát,

Fagytól dermed a táj,

De ez úgy mégse fáj,

Mintha kapsz ily pajtást.