Prévert, Jacques: Az élet kortalan (La vie n’a pas d’âge in Hungarian)

La vie n’a pas d’âge
La vraie jeunesse ne s’use pas
On a beau l’appeler souvenir,
On a beau dire qu’elle disparaît,
On a beau dire et vouloir dire que tout s’en va,
Tout ce qui est vrai reste là.
Quand la vérité est laide,
C’est une bien fâcheuse histoire.
Quand la vérité est belle, rien ne ternit son miroir.
Les gens très âgés remontent en enfance
Et leur coeur bat là où il n’y a pas d’autrefois.

Az életnek nincs kora
Az igazi fiatalság nem kopik meg soha
Nevezhetjük emléknek is,
Habár azt mondjuk, hogy eltűnik,
Hiába állítják és jövendölik,
hogy elmúlik minden egyes pillanat,
Az egész valóság, az ott marad.
Amikor az igazság visszataszító,
Ez a történet nagyon is elszomorító.
Amikor az igazság szép, semmi sem szennyezi be a tükrét.
A nagyon idős emberek visszamennek a gyermekkorba
És dobogó szívük múltat vés a tündérporba.