Bosquet, Alain: Kérdés (Interrogation in Hungarian)

Une rose, avec qui pensez-vous qu'elle parle?
Un chien tout seul, vers qui croyez-vous
qu'il accourt? Une pierre qui pleure, avez-vous
vu quelqu'un la consoler? L'azur assis dans ses vertiges,
 
croyez-vous qu'il supporte un silence aussi froid?
Ne soyez pas naïfs: la chaise est toujours veuve,
et la cendre se plaint de n'être que la cendre,
en ignorant de quoi. Demandez aux comètes
 
si malgré leur splendeur elles trouvent la vie plus
supportable que la mort! Nous partageons
nos sentiments avec les choses désarmées,
 
le pollen voyageur, le lézard qui palpite,
le silex endormi ; croyez-vous qu'ils acceptent
tant de ricanements et de remords douteux?

Mit gondoltok, vajon kihez beszél a rózsa?
És ez az elhagyott kutya hová szalad?
megvigasztalta-e valaki egyszer is
a könnyező követ? Az ég, tériszonyában
 
ülve, elbírja-e a fagyos némaságot?
Naív, ki nem hiszi: a szék örökre özvegy,
s nem tudja a hamu, hogy ő mért csak hamu,
ezért boldogtalan. Kérdezd az üstököstől,
 
hogy fent a fényben elviselhetőbb-e
a halálnál az élet! A fegyvertelen
dolgok érzéseiben osztozunk mi is,
 
elhiszitek-e, hogy a kavargó virágpor,
lüktető gyík, alvó kova -, mind elfogad
ennyi röhejt és kétes lelkifurdalást?