Muratović , Ferid: Kőtakaró (Jorgan od kamena in Hungarian)

Sašile ga zime ljute
Napunile studom svojom
A pod njime uspavan sam
Omađijan nadom mojom.
 
Ovaj život, ova varka
Pocrnjele svoje puti
Oko nogu stoje boli
K'o đinđusi razasuti.
 
K'o kad čekaš svitak neba
Da se munja sunovrati
Ko na Sudnjem danu kada
Svako svoje grijehe plati.
 
Vratio se danak danu
Kamen zemlju prigrlilo
Zora zoru probudila
Put se putem uputio.
 
Od kamena jorgan nam je
Sašile ga ljute zime
Prije nego s Neba pade
Kao džemre naše ime.

Kemény telek varrták
Teletöltötték hideggel
De alatta elszunnyadtan
A reménytől elbűvölten.
 
Ez az élet, ez a megtévesztés
Bőre már egészen sötét
Lábunk körül szétszórt
Gyöngyként hever a gyötrődés.
 
Mintha virradatot várnál
Hogy leszakadjon a villám
Mint mikor gaztetteinkért
Lakolunk kell az Itélet napján.
 
Eljött a vezeklés napja
A kő a földet ölelte
Hajnal a hajnalt keltette
Az út útját újra kezdte.
 
Kőből van a mi takarónk
Kemény telek varrták
Elénk nem az Mennyből esett  
Tavasz hínökei hozták.