This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Husić , Sead: Mosztári/Zubac P.-nek ajánlva (Mostarska/Posvećeno P. Zupcu in Hungarian)

Portre of  Husić , Sead
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Mostarska/Posvećeno P. Zupcu (Croatian)

Govorio sam joj da je glupa.
Govorio sam o teškim modrim kišama 
što su onda nad Mostarom lile.
Govorio sam joj
o elegijama što su nad nama
kao dudovi, zreli i plavi, padali.

Govorio sam joj onda kad je 
nad Mostarom nebo okrvavljeno bilo
i most pod kojim sam sanjao o njoj – 
svijetloj i plavoj – 
porušen bio...

Govorio sam joj o Svetlani!

Govorio sam joj: ne budi glupa, ne budi derište.
Govorio sam o Emini i kako
i danas kiše padaju nad Mostarom. 
Govorio sam joj kako ne bih mogao tek tako tamo s
nekom Svetlanom. Pobogu? Kako bih mogao?!
Govorio sam joj u kasnu jesen, 
poturajući joj Liriku Itake,
kako sam ljetos gledajući u kajsije 
sjećao se Svetlane, tamo neke...
Kako sam u to mlado ljeto 
pronašao smiraj na ulici, mostarskoj i kišnoj,
čekajući Kajana u studentskom,
poput plava dječaka koji čeka da dođu po njega.

Govorio sam joj. Sve sam joj govorio.
Kako ću otići. Kako ću pisati pisma.
Kako ću tamo negdje sanjati o njoj koja se sjeća
mene kako prstima – 
kao po mojim stihovima,
kao po ružama...

Govorio sam joj da je glupa.
Govorio sam o teškim modrim kišama 
što su onda nad Mostarom lile.
Govorio sam joj. Sve sam joj govorio.
Govorio sam joj o jednoj Svetlani i tamo
nekim mostarskim kišama!



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationautor

Mosztári/Zubac P.-nek ajánlva (Hungarian)

Mondogattam, buta vagy.
És a Mosztárt áztató
súlyos, kék esőkről beszéltem.
Az érett és kék eperként
körülöttünk hulló bús sorokról
beszéltem.
 
Akkor szóltam hozzá, mikor
Mosztár felett véres volt az ég
és a híd, amely alatt róla álmodtam –
a fényes és kék –
lerombolt volt...
 
Tündéről beszéltem neki!
 
Mondogattam: ne légy buta, ne légy szertelen.
Emináról beszéltem és ahogyan
Mosztárt most is esők áztatják.
Arról beszéltem, hogy csak úgy, ott, holmi
Tündével nem tudnék. Istenem? Hogyan is tudnék?!
A késő őszről beszéltem,
Itaka költészetét erőltetve,
ahogyan a nyáron, az érett barackot látva
egy Tünde jutott eszembe...
Ahogyan azon a fiatal nyáron,
az egyetemi városban, szőke fiúként, aki arra vár,
jőjjön valaki érte, Kajanra** várva
a mosztári, esőáztatta utcán, megleltem nyugalmam.
 
Beszéltem. Mindenről beszéltem.
Hogy elmegyek. Hogy leveleket írok.
Hogy ott valahol róla álmodok, róla aki emlékszik
arra, ahogyan ujjaimmal –
mint költeményeimen,
mint a rózsákon...
 
Mondogattam, buta vagy.
A Mosztárt áztató
súlyos, kék esőkről beszéltem.
Beszéltem. Minderől beszéltem.
Egy Tündéről beszéltem és ott
holmi mosztári esőkről!

*Zubac, Pero (1945) – az egyik vezető bosnyák(?), szerb(?), jugoszláv(?) költő. Legismertebb verse: Mosztári esők (Mostarske kiše) -
https://feherilles.blogspot.rs/2013/05/pero-zubac-mostarske-kise-mosztari-esok.html  

**Azon az estén, Kajan Ibrahim (1944) – bosnyák irodalmár mosztári könyvbemutatóján  a promotor szerepében a fiatal költő lépett fel.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap