Travančić, Melida: A meghatározhatatlanság törvénye (Zakon (ne)određenosti in Hungarian)

sve što smo preživjeli
mi smo preživjeli
do krajnjih dubina
do kosti do srži
 
bol smo pretvorili
u realnost
i ona je sada opipljiva
poput
kancerogenih izraslina
na tijelu
 
siluete grada
sačinjene
od njegovih brežuljaka
smjestile su se
u tamne oči
 
jedine svjedoke
da je jednom jedna žena
hodila tamnim
istanbulskim kvartovima
 
hranila mačke
pjevušila popularne pjesme
i na ruci nastojala
podesiti vrijeme
jedno stoljeće unazad

mindent amit átéltünk
átéltünk
a végletekig
a csontokig a velőig
 
a fájdalmat valósággá
változtattuk
és most mint
kancerogén-kinövés
a testen
tapintható
 
sötét szemekbe
helyezkedtek el
a dombjaiból
összeállt
város-körvonalak
 
az egyedüli tanúk
hogy egyszer egy nő
az isztambuli sötét
kerületekben járt
 
macskákat etetett
népszerű dalokat énekelt
és igyekezett kezén
az időt egy évszázaddal
visszaállítani