Jóna Dávid: Niente di particolare (Semmi különös in Italian)

Úgy alakult, hogy a városban találkoztunk.
Ahogy érkezett, olyan volt, mint egy mentegetőző idegenvezető,
esernyője, mint óriás szempilla csukódott le kezében...

Aztán csak átléptünk a csenden, vettünk egy zserbót, vagyis kettőt
és egy capuccinót is, melynek habjába kiskanállal rajzoltam.

Szerettem ezt az eső utáni párás meleget, amiben sétáltunk,
kézfejét simogattam, ott olyan puha a bőre, mint a kismacska talpa.

Július volt. És szerda. És semmi különös. Megkértem a kezét.

Accade, che ci siamo incontrati in città.
Arrivando sembrava una guida turistica, che si scusa,
il suo ombrello,
come ciglia gigantesche, si chiudeva nelle sue mani…
 
Poi abbiamo varcato il silenzio, comprato una fetta di
zserbó,* ossia due
e anche un cappuccino, sulla cui schiuma disegnavo
con il cucchiaino.
 
Amavo questo caldo vaporoso dopo la pioggia in cui
passeggiavamo,
accarezzavo il dorso della sua mano, là la sua pelle è
morbida come la pianta del piede del gattino.
 
Era luglio. E mercoledì. E niente di particolare. Le avevo
chiesto la mano.
 
*zserbó – un dolce tipico e famosissimo dell’Ungheria,
nato dall’invenzione di Emile Gerbeaud, da cui deriva il nome.