Jóna Dávid: Christmas (A karácsony in English)

A karácsony... az más.
Az alkotó csend ünnepe, fagyott-hőség.
Egy alkalom. Egy lehetőség.
Például a ki nem mondott szavakra.
És persze, arra is, hogy meghalld!
- Fittyet hányva a szokás-falakra.
A pillanatra, amikor a kifordított tenyérbe a kezedet fonják,
amikor összekötik a tér két tetszőleges pontját,
amikor megérint minket a közel...
s belefeledkezünk abba, hogy milyen jó...
ahogy felébred a mondatban a szó,
és átölel.

Christmas… that's something else.
Feast of creative silence, a frozen heat.
An opportunity. A possibility.
For unsaid words as an example.
And also for hearing them, of course!
Thumbing one's nose at the walls of habit.
The moment when they enclose your hand in the open palm,
when they join two arbitrary points in space,
when we are touched by the near…
and we immerse ourselves in the forgetting of how good…
the way words wake mid-sentence,
and embrace you.