Podolszki József: Le mie paure confuse (Kusza félelmeim in Italian)

Hangosan sírok akár egy kisgyerek
és halkan is
száraz könnytelen szemekkel öregasszonyosan
s mint a férfiak szoktak
belül zokogni
én már nem tudlak naponta szeretni
követelőn
fáradt két kezemmel ha megölellek
érzed ugye a rettegést
kusza félelmeim
asztalomon valamikori ízes boroktól
elhagyott korsó
lefutott orsó a szívem helyén
és csak az eszem kalapál

Piango a voce alta come un bambino
ma anche sommessamente
con gli occhi asciutti senza lacrime come le vecchiette
e singhiozzando interiormente
come gli uomini di solito
amarti tutti i giorni avanzando pretese non
son più capace
se con le mie mani stanche ti abbraccio
senti nevvero la trepidazione
le mie paure confuse
sul mio tavolo brocca abbandonata
di vini sapidi d’una volta
fuso srotolato al posto del mio cuore  
soltanto la mia mente continua a martellare