Laboda, Róbert: Skutočne najkrajšie (Tényleg a legszebben in Slovak)

annyit még azért mondanék neked,
hogy hagyatékom lett a mondhatnékom,
s mondanám, hogy nem vettem egy részt sem
belőled,
hogy egy rész sem lehettél belőlem,
s hogy a rés, amit kerestem,
részlegesen elveszett a részletekben,
annyit azért még mondanék,
hogy nem tartottam magam,
nem tartottam sem a legszebbnek,
és a legszebbet nem tartogattam magamnak,
nem én írtam a Hiszekegyet,
de én mondtam el a legszebben,
neked én mondtam el először,
s én mondtam tényleg a legszebben,
mondanám, hogy hazudtam,
mint két tányér a levesben,
úgy mosolyogtam,
virágoztam kék szemekre,
vakon eltalált vesztes erkélyekre,
mondanám, ha mondhatnám még,
de annyit még mondhatok,
hogy szürkébbek a hajnalok,
sötétebb a szél,
vergődnek a jövőbeli tegnapok,
és csak azért is mondanám, mert tudom,
tudom, hogy neked még mindig mondhatnám,
mondhatnám az egyszerűen összetettet,
mondhatnám egyszerűen az összetettet,
egyszerűen csak mondanám

toľko by som ti zato ešte povedal,
že moja reč sa mojím odkazom stala,
a povedal by som, že ani jednu časť som
z teba nebral,
že ani jedinou časťou si nemohla byť zo mňa,
a že štrbina, ktorú som hľadal,
čiastočne sa stratila v podrobnostiach,
ale toľko by som ešte povedal,
že som sa nepovažoval,
nepovažoval ani za najkrajšieho,
a tú najkrajšiu som neuchovával pre seba,
nenapísal som Verím v Boha,
ale vyznanie som najkrajšie odrečnil ja,
tebe som ja hovoril prvýkrát,
a skutočne ja som hovoril najkrajšie,
hovoril by som, že som klamal,
ako dva taniere v polievke
tak som sa usmieval,
prekvital som do modrých očí,
na slepo trafené stratené pavlače,
hovoril by som, ak by som ešte hovoriť mohol,
ale toľko ešte povedať smiem,
že úsvity sú všednejšie,
vietor je širší,
zmietajú sa budúce včerajšky,
hovoril by som zadieravo, lebo viem,
viem, že tebe by som ešte stále hovoriť mohol,
hovoriť mohol to jednoducho zložité,
jednoducho hovoriť mohol to zložité,
jednoducho by som len hovoril