Góz Adrienn: Maonia (Mahónia in Italian)

Jól ki vagy gyúrva – szól valaki. Sápadt és lassan beszél.
Harminckét hónapot odabent. Három hónapja kint. Házi őrizet.
A kertben ülünk. Sötétedik. Nem látok csillagokat.
Fényes levelek a mahónián.
Mindent elolvasott, amit a huszonöt éve nem frissített
könyvtárban lelt. Javarészt oroszokat. Turgenyev, Tolsztoj,
a Csendes Don második kötete eltűnt, Szolohovnak
mondja Solohovot, és szó szerint idézi írásait,
„Keleten lázvörös fényudvart gyújtott a hajnal.”
Ajtmatov. Dosztojevszkij. Amit talált. És Nietzschét.
Mit keres Nietzsche egy büntetés-végrehajtási intézetben?
 
Nem olvas kortársakat. Azt mondja, amit ír, nyers.
Járt könyvesboltban, Platónt keresett.
 

Hai un fisico palestrato – dice qualcuno. E’ pallido e parla
lentamente. Trentadue mesi al fresco. Da tre mesi fuori.
Detenzione domiciliare.
Siam seduti nel giardino. S’imbrunisce. Non vedo alcuna
stella. Foglie lucide sulla Maonia.
Aveva letto tutto quel, che aveva trovato nella biblioteca
da venticinque anni non aggiornata. Per lo più i russi.
Turgenev, Tolstoj, il secondo volume de “Il placido Don”
s’è perso, Šolochov pronuncia Solochov, e cita parola per
parola i suoi scritti,
“Al spuntar dell’alba all’est s’accese un’aureola rosso fuoco.”
Ajtmatov. Dostoevskij. Quel, che trovava. E Nietzsche.
Cosa ci fa Nietzsche in un istituto penitenziario?
 
Contemporanei non legge. Dice, che quel che scrive
è grezzo. E’ stato in libreria. Cercava Platone.