Aranyi László: Presso l’altare di Nuit (Nuit oltáránál in Italian)

“Be ready to fly or to smite!” 
~ Liber AL vel Legis III./33

Imádlak, Kígyószem!
              Fűzz a tűdbe, hadd legyek cérnád!
Gyűszű és gyűszűnyi hely
asztalodon hadd legyek!
 
                     „Istent kísért minden szenvedő.”
       Árnya szitakötőszárny,
gyökerei béklyók, Brezsnyov díszeleg a Néphazugság-szemfedőn.
       Pásztort nyuvaszt, nyúz a nyáj,
       amit megragadsz, elveszíted!
Gázmaszkos pribék nyüszít:
kacsalábú, koravén gnóm a Megfeszített,
 
Vér nélkül, de vér által,
szembefordul, mégis mindennek háttal,
       Varangy-fejű kölykök bábfonalán lóg a herélt köszörű,
fordított éj-íven gurul a széteső, trónfosztott koszorú.
 
Letaszít, szétszór, gyűjt-szít,
       uralomra tör, szakít-szakad.
 
Szájból meglepett nyelv lóg.
              (Letűnt faj lárvái a korhadt kéreg alatt.)
       Fűzz a tűdbe, hadd legyek cérnád!
 
 
Gyűszű és gyűszűnyi hely
       asztalodon hadd legyek!
 
 
 Imádlak, Kígyószem!

“Be ready to fly or to smite!” 
~ Liber AL vel Legis III./33

T’adoro, Occhio di serpe!

               Infilami nel tuo ago, lascia, che io sia il tuo filo!

Lascia, che io sia ditale e lo spazio

quanto un ditale sul tuo tavolo!

                     “Ogni sofferente tenta Dio.”

        Ali di libellula la sua ombra,

ceppi le sue radici, sul drappo funebre - Menzognapopoli

Brezsnyov troneggia,

        Il branco tortura, scortica il pastore,

        quel, che afferri, lo perdi!

Aguzzino con maschera a gas uggiola:

il Crocifisso è un gnomo precocemente invecchiato dalle zampe d’anatra,

Senza sangue, ma tramite sangue,

fronteggia, eppur è con la schiena rivolta a tutti,

        Sul filo puparo dei pargoli dalla testa di rospo pende la mola castrata,

la disintegrante corona detronizzata rotola sull’arco della notte invertita.

Rovescia, disperde,

         mira al potere, interrompe – istiga.

Dalla bocca lingua sorpresa pende.

        (Larve d’una razza estinta sotto la corteccia putrida.)

        Infilami nel tuo ago, lascia, che io sia il tuo filo!

Lascia, che io sia ditale e lo spazio

        quanto un ditale sul tuo tavolo!

T’adoro, Occhio di serpe!